Jó hosszú napom volt, jó sok történéssel. És mivel ma 3 üveg kólát elfogyasztottam, kicsit túl vagyok pörögve, s most kedvem tartja írni.

Kora reggel a Virágfürdőben indítottam. Nem fürödni mentem, aki ismer, rögtön tudja. Próbafelvételeket készítettem a másnapon esedékes pr szpot-forgatás kapcsán. A délelőtt folyamán bejárhattuk a felújított Agórát, vagyis az Együd művelődési központot. Jó nagy lett, sok üveggel, fehérséggel és térrel. Van bent egy-két furcsaság, de öhh. Modern, művészi, stb.

Aztán megérkezett a laptopom töltője is. A sztori nagyjából annyi, hogy múlt héten rendeltem egy új akkumulátort hozzá, mert eljárt felette az idő (másfél év). Megérkezett, másnap elszállt a hálózati tápegysége. Sípolt. A tápegység. Telefonáltam a magyarországi HP-nek, aki kért tőlem egy sorozatszámot és egy postázási címet. Nem volt kíváncsi, hogy mi a baja, s nem tartottak igényt az eredeti töltőre sem. Pff…
Minden bizonnyal hetek kérdése, míg megjön, ezért vettem egyet interneten. Biztos, ami biztos. Másnap meg is érkezett. Rossz a dugója, kicsi. Nem jót rendeltem… No, sebaj, kicserélik, itt már buktam egy futárköltséget. Illetve, a másik töltő még drágább is volt néhány ezer forinttal… Nem baj Robi, hülye vótá’. Majd amikor elmeséltem valakinek a fenti történetet, megkérdezte: és miért nem vettél egy átalakítót néhány száz forintért? Hö?! Na Robi, ismét hülye vótá’…
Egy hét laptop nélkül. Szerencsére csak pár munkám volt rajta.

Tovább >>

- avagy UP! Fórumokban szokták használni, ha sokáig nem írnak bele és a listában lejjebb kerül. Hát most nálam is így van szerintem. Mikor is írtam utoljára? Ha ezek után akad még valaki, aki olvas, nos szeretettel üdvözlöm. Jelentem: megvagyok, jól vagyok, dolgozom.

Továbbra is “kamerásként” tevékenykedem, hol itt, hol ott. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nincs munkahelyem. Ez most furán hangozhat, pedig így van. Önállóként, vagy ahogy a magyarban mondani szokás, maszekként szerencsére akad munkám.

Több minden is történt az év eleje óta. Kollégámmal elindítottunk egy projektet január elején, ami mostanra rendesen kiforrta magát. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Szentmiséket közvetítünk vasárnaponként. Bizony. Háromkamerás felvételeket készítünk ketten. Ami talán azért egyedülálló, mert ilyen közvetítésekhez minimum 4 fő szükséges, mi pedig ketten készítünk olyan adást, amit aztán a Kapos TV, a Somogy TV és a City Kábel is átvesz. A visszajelzések pedig pozitívak. Őszintén szólva, én nem gondoltam volna, hogy ennyien fogják nézni.

Aztán a tavasz másik nagy projektje egy új videós portál beindítása volt. Néhány kollégámmal tavaly óta terveztünk egy olyan oldalt indítani, ahol nem a gyilkosságról, a balesetekről, bírósági tárgyalásokról, GDP-ről, a kereskedők panaszairól lehet olvasni, hanem a kaposváriakról. Kaposvári emberekről, eseményekről, értékekről. Így született meg a Kaposvár netTV, ami egy kizárólag videókat felsorakoztató honlap. Érdekessége, hogy az itt található videók nem híradós anyagok, tehát szerkesztésben, felépítésben teljesen eltérnek attól. Nem használunk narrációt, viszont annál több a megszólaló, vágókép és zene. A vágás stílusa, a videó hossza megfelel az internetes videó követelményeinek.
Néhány hete pedig megjelenünk a Tudosítók.hu portálon is, ahol a többi – főként híradós – anyagok mellett szintén egyedinek számítanak munkáink.

Május végén nekifutottam egy nyelvvizsgának. Az eredményt még nem tudom, de bizakodok. Érdekes volt. Kevésbé izgultam, mint azelőtt.

Nos, ezek voltak az első félév nagy történései. Mondjuk, magamról most sem sokat írtam, inkább egy PR-bejegyzés lett belőle, de sebaj.

Még decemberben csináltuk. Kétkamerás felvétel négy alkalommal, tehát összesen 8 videosávból állt össze.

Elérkezett az év utolsó napja, s ahogy ilyenkor sokan, én is visszatekintek, évet értékelek.

Összességében egy pozitív évet zártam. Nem unatkoztam. Az év úgy telt el, hogy közben a nyelvvizsga-kérdés is állandóan szem előtt volt… mert valaki mindig szem elé tette. No, úgy néz ki, hogy 2011 változtatni fog ezen az állapoton.
A munkák terén is kiegyensúlyozott volt az év, elégedett vagyok a teljesítménnyel. Sokaknak mondtam már, hogy nem szeretem az egyhangúságot, monoton munkát. A kihívást és a változatosságot kedvelem. Jelenleg szabadúszóként tevékenykedem, szerencsére elég sokfelé. Többen kérdezték, miért nem keresek valami állandó munkát, sőt, egy névtelen levélíró e-mailben javasolta, hogy – idézem - “keress egy normális munkahelyet, és ne írj blogot meg ilyen baromságokat. foglalkozz értelmes dolgokkal.” Nos, munkahelyet nem keresek, legfeljebb munkát kereshetnék, de az meg van. És úgy érzem elég értelmes.
Visszakanyarodva a szabadúszásra… Megnyugtat, hogy nincsen főnököm és a munkaidőmet is részben én osztom be. Dologidőben ülni a seggemen és semmit nem csinálni, na, azt nem tudnék. Szeretek pörögni.

De, ha már év vége van, nézzünk vissza kicsit. Jó sok minden történt, viszont a legemlékezetesebbeket igyekeztem kigyűjteni hónapról, hónapra:

Tovább >>

És tulajdonképpen az egész ország. Kommentár nélkül.