A netes rendelésnél sosem értettem, hogy miért kérik el a mobilszámomat. Persze, azt mondják, hogy a kézbesítés időpontjának egyeztetése végett, de ez nem igaz. Sosem hív a futár, hogy “szevasz, 20 perc múlva érkezem, készítsd a lóvét”, hanem hiphop, betoppan. De igaz ez az netesekre, kábelesekre és mindenkire, akik házhoz jönnek.

Telefonálni nagy ritkán szoktak, leginkább, mikor eltévednek. Tekintve, hogy gyakran nem tartózkodom otthon, ezért anyuhoz szoktam irányítani a futárokat. Donner egyetlen stabil pontja hajnali 4-től este 5-ig. A másik stabil pont a söröskorsó. Szóval a Jókai liget sokak számára még ismeretlen, de leginkább a GPS-ek nem tudják hova tenni a helyet.

Ez történhetett ma is, amikor reggel (nekem hajnal) negyed 7-kor felhívott a futár, hogy “elnézést a korai zavarásért, de mégis hol van az a Jókai liget?“. Kérdeztem: maga új? Mire a válasza az volt, “nem, én régi vagyok, de a Jókai liget nem tudom hol van”. Elmagyaráztam neki, hallhatóan fel is fogta, majd mikor közöltem, hogy a kis bolt lenne a célpont, ahova kéne szállítani, visszakérdezett: és az a kis bolt az Extreme Digital? Mondom nem, az az üzlet, ahonnan rendeltem. “Ja tényleg, csak a feladót néztem”. Hát akkor majd hozza valamikor napközben, mondom rendben.

A történet csattanója, hogy a futár az üzlettől – és egyben a Jókai ligettől – mindössze 290 méterre lakik…

Az alábbi szórólapot vettem ki a postaládámból:

Kis utánaszámolással látható, hogy mégsem kettőt fizetünk. Igaz, nem is hármat...

Az ember esze megáll. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a délelőttöket átaludni. Ma kivételesen korábban felkeltem, szerencsémre. Vagy inkább annak a fickónak a szerencséjére, aki becsöngetett reggel fél 9-kor. Engem keresett, személyesen.

Méghozzá egy budapesti cégtől, akik informatikai kellékeket forgalmaznak. Tudunk-e erről beszélni? – kérdezte. Válaszom egy határozott nem volt, majd megkérdeztem, hogy mégis hogy a fenébe került ide? Nem tudta pontosan, talán valamilyen címlistából.

Ez marha jó, bő egy hónapja letiltattuk a telefonszámunkat, hogy a különböző utazási irodák, cégek  ne zaklassanak minket, erre most, hogy nem tudnak telefonálni, hát megkeresnek minket.

No, mindegy. Végül mondtam az úrnak, hogy ha valamit venni akarok, megveszem interneten. Ez is egy megoldás – jegyezte meg nyersebben, majd ugyanilyen nyersen el is köszönt.

Ha már egy cégnek azzal kell foglalkoznia, hogy ilyen aljas módon tukmálja rá a termékeit a vásárlókra, az elég gáz – szerintem.

Az RTL hírek szerint a 2006-ban született jegesmedve most 6 éves.

http://www.rtlhirek.hu/video/97535

Nemrég voltam trash the dress fotózáson a Hepho Photo-val karöltve. Nem engem fotóztak, én csak jelen voltam, s mozgóképfelvételeket készítettem. De mielőtt megmutatnám a videót, elmondanám, hogy mi  is az trash the dress (TTD) fotózás.

Tulajdonképpen az esküvői fotózásnak egy olyan kreatív és szabad ága, ami teljesen szemben áll az esküvői ruha által sugallt eleganciával. A TTD fotózás során a elsődleges cél olyan szituációba kerülni, amikor a ruháknak valami baja lesz: sáros, vizes, festékes stb. Ehhez többnyire egy másik, olcsóbb ruhát vesz a pár, a tehetősebbek a lagzi után az eredeti öltözéket viszik vásárra, pontosabban csak sárra.

Az előbbi megoldást választotta a videóban szereplő pár is, akiknek ezúton is köszönjünk a felejthetetlen délutánt.

A TTD fotók számos jellegzetes vonással rendelkeznek. Az egyik az állandóan fellelhető művészi beállítások, az erős kontraszt, a vinnyettálás (ez az, amikor a kép széle feketésen elmosódott), nem egyszer a kékes, zöldes színárnyalatok, vagy fekete fehér alapon néhány rész színesen kiemelve.

A TTD fotók kategorizálhatók, többféle stílusról beszélhetünk. Vannak a természetben készült képek (többnyire vízpart, de népszerű a mező, erdő), a “mindennapi életben” elkapott pillanatok (metrón, plázában, utcán), a bolondozós (rózsaszín, feltűnő stílusú kiegészítők, retro-kellékek használata), vannak a koszolós képek (egymást festékkel összekenő), akadnak tanyasi fotók is (régi parasztház, bála tetején, lovak között), illetve a szakmai sorozatok. Nemrég például egy benzinkutas párhoz volt szerencsénk, adott volt a téma.

Tovább >>

Nemrég volt a Kaposponton egy anyag egy kisfiúról, aki kívülről tudja a menetrendet, hogy melyik buszt ki vezeti és éppen melyik útvonalon megy. Úgy látszik, Kaposvár gyűjtőhelye a lelkes buszrajongóknak. Az imént akadtam rá a Youtube legmélyebb bugyrában egy 1990-ben készült MTV-s műsorra, melyben két fiatal srác fő tevékenysége, hogy rendszám alapján azonosítja a buszokat. Ez most így hülyén hangzik, hiszen a rendszám épp erre való, de érdemes megnézni a videót, már csak a retrosága miatt is.

Tovább >>

Mától elérhető a város szívében a nyílt, és – részben - ingyenes internet. A Kossuth tér, az Európa park, a Ripp-Rónai park és a Noszlopy utcában bárki használhatja az internetet ingyen, mindössze 15 percig. 10 óra elteltével újabb 15 percig.

Azok, akik rendelkeznek Kaposvár kártyával, napi 1 órát használhatják, akár megszakításokkal. Tehát fel lehet lépni 5-5 percekre is. Aki turista, és egy-egy napra jött csak, válthat napi jegyet 200, vagy hetijegyet 500 forintért, cserébe korlátlan hozzáférést kap egy napig vagy hétig.

Kaposvár kártyát, napi-, illetve hetijegyet a Tourinform irodában lehet igényelni.

Én sem voltam rest, fogtam a laptopom és teszteltem a nyílt wi-fit. A Rippl-Rónai park Somogy Áruház felőli oldalán kezdtem, a jelerősség igencsak gyengusz volt, de volt. Aztán, ahogy haladtam a Teleki utca felé egyre csak erősödött a jelszint. Azonban az internet sebessége nem érte el az 1 megabitet sem, a feltöltés pedig említésre sem méltó. No, de nem torrentezni akarunk.

Egyébként – mint ahogy a képen is látható – tele van a tér wi-fikkel, de vigyázzunk, mert a magyar törvények szerint bűncselekménynek minősül mások hálózatát használni, még akkor is, ha nem kutakodunk benne, hanem csak szimplán iwiwezünk. Finnországban már okosabbak voltak, megszüntették ezt a büntethetőséget, teljesen jogosan. Tehát, Magyarországon, ha valaki nem védi megfelelően a hálózatát, s valaki véletlenül, vagy szándékosan használja azt mondjuk internetezésre, akkor bizony az illető bűncselekményt követ el. A finnek azt mondják, hogy úgy kell annak, aki nem védi. Az autóját is mindenki bezárja… Biztosító sem fizet, ha úgy rámolnak ki egy autót, hogy nincs bezárva. Ennyit erről.

Visszatérve a wi-fire. Jó ötletnek tartom, és reménykedem, hogy a későbbiekben a város több pontján kiépítik majd, s nem csak a hipermarketek bluetooth reklámjai találnak meg…