A zaklatás “jogos” formája

Talán nem kell részletesen ecsetelnem, hogy a különböző ajánlatokkal folyamatosan megtalálnak telefonon, nyáron meg végképp. Kedvezményes utazás, nyaralás, wellness-hétvége, termékbemutatóval egybekötött előadás, tanfolyam, díjcsomagmódosítás stb. Amikor már úgy kezdik, hogy “Mikolavics Gyuláné vagyok a Globus Travel Kft-től és Benke Róbertet keresem”, akkor én rögtön válaszolok is, hogy “nincs itthon, dolgozik, nem utazik, viszhall!”

Tegnapelőtt szintén csöngött a telefon, de rafináltak voltak, mert az esti (!) órákban hívtak. Így fordulhatott elő, hogy anyu vette fel a telefont. (Ha én veszem fel, nem jutunk el olyan messzire, mint ameddig eljutottunk…). Persze lökték a rizsát anyunak, aztán végül – hiába mutogattam, hogy neeee – az én kezemben landolt a kagyló. Mint kiderült, programozói vagy webtervezői dizájner tanfolyamra invitáltak. Végül is kedvező lett volna, legalábbis abból a mézesmaddzagból ezt sikerült levonnom. Aztán kérdezték mivel foglalkozom, van-e weblapom, elkérték a címét, telefonszámot kértek, hogy majd másnap keresnek, időpontot egyeztetnek, jön egy delikvens és akkor itthon, családi körben felvilágosít minket. Gondoltam, csak beszélj, az a dolgod. Tegnap aztán hívott, mondtam, hogy ááááá, mégsem, mert a programozás alapból kilőve, a webtervezéshez pedig nincs elég kreativitásom. Meg hát a webtervezés is szinte nyers programozás, elég a PHP, JavaScript, Flash nyelvekre gondolni. Mondtam, hogy videózok és inkább ebbe az irányba szeretnék elmozdulni. Viszont rendkívül udvariasak voltak, de nagyon rám akarták tukmálni. Ezt viszont nem szeretem. Ha azt mondom nem, akkor nem! Kész, slussz!

És ha már a telefonnál tartunk, néhány sztori. Volt egy másik hasonló esetem, akkor OKJ-s képzéseket ajánlottak. Felsoroltam, hogy rendelkezem OKJ alap- és középfokkal, ECDL vizsgával, CISCO oklevéllel, egyenlőre nem tervezek mást. Egy halk “ühüm” volt a válasz, majd megkérdezték, hogy nincs-e kedvem esetleg nyelvet tanulni…

Aztán egyszer kedvezményesen nyaralhattunk volna belföldön abban az eseteben, ha az elmúlt 2 vagy 3 évben már voltunk külföldön vakációzni. Ez volt az alapkikötés. Kérdem én: mi a f…ért az kap támogatást, aki megteheti, hogy nyaranként a horvát tengerparton sütteti a hasát? A második x-emben járok, de a határon még nem tettem át a lábam. Itthon is alig voltam valahol. Inkább azokat kérdezgessék, ahol 2-3 gyerek van és még a Balatont is csak a tv-ben látták. Erre ők sem tudtak választ adni.

Egy másik szállodában meghívót is ígértek, amit csak fel kell mutatunk a recepciósbácsinak és máris kedvezményes áron vehetjük igénybe a szolgáltatásaikat. Azt a meghívót már 2 éve küldik…

Egy másik esetben – mint mindig – szüleimet keresték, de mindig a “6 óra után lesznek csak itthon” válasszal rövidre zárom a kommunikációt, hiszen ezek a kedves diszpécser-macák este 6-kor már nem dolgoznak.
Ez alkalommal viszont 1 hét múlva visszahívtak:

[...]
- és sikerült döntetni?
- Igen, természetesen!
- Húú, az remek! És?
- Nem!
- Óóóóóó, hát saj… [telefont leraktam]

Pár hónapja mobiltelefon-használattal kapcsolatban egy 2 perces tesztre kértek fel. Na mondom, egye fene, ezt most végigcsinálom. Ezt az egyet, semmi többet! Arra nem is gondoltam, hogy a második kérdésnél kiesek. Először azt kérdezték van-e mobilom. Aztán meg, hogy ha külföldön járok, használom-e. Mondtam, hogy nem járok külföldre, s itt meg is köszönték a részvételt és lerakták.

Aztán telefonált egy hölgyike is, szépen elmondta a cég nevét, mely tartalmazta a “travel” szót, így azzal a lendülettel, amivel a kagylót felemeltem, rögtön raktam is le. Nem telt bele 1 perc, a telefon ismét csörgött. Az előbbi hölgy szólt bele, s a következőket mondta, idézem:

“Meg sem hallagatta, mit szerettem volna mondani, s tudja meg, hogy most nagyon megsértett. Köszönöm!”

Mondom, nagyon szívesen, ha csak meg akar sértődni, hívjon máskor is. Napokig lelkiismeret-furdalásom volt…

Én csak azt nem értem, miért kell ily módon zaklatni az embert? Ha akarok valamit, elmegyek és körülnézek! Ha éhes vagyok, megyek és veszek kaját. Nem várom meg, míg felhív valaki, hogy ajánljon valami fasza éttermet! Meg vagy délelőtt 10-kor vagy délután 3-kor hívnak és apuékat keresik. Már többeknek is mondtam, hogy “mint maga is, drága hölgyem, képzelje, dolgozik”.

Persze van megoldás: titkos telefonszám. De vajon van értelme? Amikor a telefontársaság egyszerűen átadja az adatbázist ezeknek a cégeknek, mondván, úgy is nyilvánosak az adatok (már amelyik). És itt most nem azokkal az emberekkel van gond, akik egy gép előtt ülnek, fülessel felszerelve és naphosszat csak pötyögnek és beszélnek, hanem azzal a szemét vezetővel, aki ezt kitalálja. Na, mindegy. Hagyjuk. Megint jól felhúztam magam…