Vallomás a szakdolgozatról

Kérem szépen, a mai nappal elkészült a szakdolgozatom, végleg. Be is vagyon kötve. A kötés pedig egy petákomba sem került. Kedves volt a hölgy, aki kötötte. Megkérdezte, tudom-e ki ő. Mondtam, persze, hogy nem, de ismerős nagyon. Közölte, hogy az X-nek a barátnője, meg ott volt Y. esküvőjén, ahol én videóztam. Hú, mondom tényleg, valami rémlik. Gondoltam, itthon megnézem iWiW-en. A meglepi ekkor jött. Kiderült ugyanis, hogy ismerősöm. Ez valószínűleg – mint sok más esetben – úgy szokott történni, hogy anyu ismerősei bejelölnek engem, mert – apu után szabadon – megismernek. Én viszont nem tudom mindenkiről, hogy kicsoda, így többnyire a “nehogy azt higyje haragszom rá” elven inkább visszaigazolom. Az arcmemóriám már többször cserben hagyott. Nade. Kész a szakdoga, mellékelt ábra mutassa, holnap pedig leadom. Meg kiírom CD-re (köszi Petra a CD-t) PDF formátumban, meg feltöltöm a Coospace oldalra. Jó, hogy nem kell e-mailben is küldeni, sőt én feltölteném Rapidshare-re és csak a linket küldeném el, vagy megosztanám DC-n, esetleg felnyomnám torrentre, meg lehetne külön köttetni a tanszéknek is… Na mindegy, beadom oda, ahova kell, és annyiszor, ahányszor kell és azt is elfelejtem, hogy létezett. vagyis majdnem, mert államvizsgán ugye még meg kell védeni gonosz emberektől. No, de azért elmesélném, hogy mi a szitu.

Már tavaly el kellett dönteni, hogy miből szeretnénk szakdolgozni. Akkortájt nézegettem a Joomla! rendszert, és úgy döntöttem, hogy készítek vele egy könyvtári honlapot. El is kezdtem próbálgatni, de abba maradt. A nyáron nem igen foglalkoztam vele, volt sok esküvő, meg hát ki a franc akar nyáron tanulni? Ősszel azonban annyira elmerültem a Joomla!-ban, hogy az év végére a saját oldalamat is átraktam Joomla! alapokra. Gyakorlatilag a teljes januárt itthon töltöttem, ami jórészt a honlapom baszkurálásával telt el, a szakdolgozathoz pedig hozzá sem fogtam.
Február vége felé már éreztem, hogy valamit le kéne tenni az asztalra, mert ennek fele sem lesz tréfa. Közben egy újabb projekt indult útnak, így megintcsak másodlagos szerep jutott a szakdolgozatnak. Őszíntén szólva, sokkal érdekesebb egy imázs-hírportált készíteni, videógalériával stb, mint egy könyvtári honlapot.
De azért az utolsó pillanatban elkészült, bár nem vagyok vele megelégedve. Tavaly, amikor még úgy tűnt, hogy unalmas napjaimban semmi mást nem fogok csinálni, csak a szakdogát, úgy döntöttem, hogy ha elkészül, nyilvánosságra is hozom, mert egy jó kis ismertetőnek szántam Joomla! kedvelők részére. Ez azonban nem fog megtörténni, mert a dolgozat színvonala nem lett olyan, amilyennek terveztem. Hiába kavarog a fejemben egy csomó minden, hiába tudnék egy csomót írni a Joomla!-ról, képtelen voltam. Képtelen voltam egyfolytában arra figyelni, hogy nehogy szóismétlés legyen, ne többes szám első személyben írjak, megfelelően hivatkozzak, ne legyen tutorial-szerű stb. Pedig nagyon akartam.
Úgy vagyok vele, hogy most már teljesen mindegy, a várt eredmény úgy sem lesz meg. Ha kettes lesz, hát kettes lesz. Igen, lusta voltam. Fontos volt minden más, amiket szeretek csinálni. De, ha már három évet tottyasztottam a seggem azokon az “ergonómikus” padokon, vacogtam a nagyelőadóban, megfulladtam a 6-os teremben, szétizgultam magam a kollokviumokon, nyomorogtam a 8E járaton, elaludtunk néhány oktató óráján, akkor már csak azért is megcsinálom a szakdolgozatot, a kurvaéletbemár. Diploma úgy sem lesz, amíg nincs nyelvvizsga. Úgyhogy így állunk most. Június 15: államvizsga. Azt valaki megmondhatná, hogy mitől állam?!

U.i.: A mai (utolsó oktatási) nappal rekordot döntöttünk. Mindössze 2×3 óránk lett volna, de a második elmaradt. Így csak az elsőből tartottunk meg egy darabkát. Konkrétan 4 percet. Remélem érthető: az ember felkel, kibuszozik/kiautózik reggel 8-ra, bejön a tanár, elmondja, hogy mindenkinek ötöst adott (tisztelet a kivételeknek), majd egy “találkozunk az államvizsgán” felkiáltással könnyes búcsút vesz a csoporttól. Ezt e-mailben is elküldhette volna a csoport közös címére…