Csak benéztünk egy pillanatra

A minap találtam a neten egy képsorozatot, ami vicces, szokatlan, megdöbbentő és néhol pikáns esküvői fotókat tartalmaz. Csakhogy lássuk: vannak helyek, ahol másképp csinálják. Még országunkban is különböznek a mennyegzők. Van például, ahol egy sátor alatt, cigányzenészekkel és kolbásszal, máshol egy éjszakai discoban sztriptíztáncosokkal. Aki végignézte a fotókat, láthatta, hogy bizony-bizony akad olyan kép is, mely kissé zavarba ejtő. Hölgyeknek kellemetlen, férfi társaimnak szemet gyönyörködtető pillanatok. A celebek között már-már kötelező a “villantás”. Villantásnak nevezik, amikor valaki “véletlenül” (értsd: előre megtervezett véletlen) kivillantja valamely fehérneműjét, vagy annak helyét. És véletlenül, pont több tucat fotós előtt.
Lagzikban, bulikban nincsenek ilyen megrendezett jelenetek, ott valóban a véletlennek köszönhető, ha a fotós vagy videós elkap egy röpke pillanatot. Ilyenkor jön képbe a videós/fotós etikett. Mérlegelni kell, hogy az adott szituáció mennyire lehet sértő a személyre nézve, illetve elfér-e az esküvő hangulatában. Értem ezalatt, hogy ha például egy visszafogott esküvőről van szó lakodalmas zenével, akkor lehet, hogy nem. De, ha ütősebb, fiatalos a buli, akkor esetleg… Viszont azt is érdemes szem előtt tartani, hogy egy nő nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen ruhát vesz fel, s abban miként kell mozognia. Azzal meg pláne tisztában van, hogy a rendezvényről film- és fotófelvétel is készül. Tehát ott vagyunk, hogy a videós akár benn is hagyhatná a kínos részeket, hiszen azokat nem szándékosan készítette. Többnyire.

Nade. Azért az esetek többségében a kínos részek eltávolításra kerülnek. Komplett DVD-t készíthetnék az olyan felvételekből, amin ásítás, orr- és fültúrás, tüsszentés, intim helyen történő vakarózás stb, stb. van. Ezért nem adom ki a nyersanyagot sem. Egy kész, tökéletes filmet kell, hogy lássanak, ne a sok elcseszett, selejt felvételt. Visszakanyarodva a villantáshoz. Mi a helyzet akkor, amikor a kínos szituáció elkerülhetetlen? Mi több: a helyzet “vonzza a kamerát”. Konkrét példával szemléltetem. Egy fiatal hölgy picikét be van csiccsentve, vagy hogy modern legyek – “baszcsizva”. Az est egyik kimagasló pontja a vonatozás, amely egy a “tessék kérem, tessék kérem leguggolni” verziónál kiforrottabb – hála a vőfélynek – vagy vőfénynek, ahogy múltkor hívta magát a hivatásos vőfénny. Szóval vonatozás közben a násznép leül a földre, felmeli a lábait és biciklizik. Ez már önmagában is mosolyt fakasztó, ám még érdekesebb, hogy a fent említett leányzó vagy nincs tisztában azzal, hogy ha a lábait felemeli, s 120 fokos V-alakban széttárja, akkor látszik egysmás. És még több is. Vagy pedig nagyon is tudja, hiszen egy pillanatra kitekint a kamerára. Vagy csak néz, de nem lát. Azért ilyen esetben nehéz elkerülni a felvételt, bár valljuk be: melyik az a fotós vagy videós, aki elakarja.
Aztán majd a hölgy is ráeszmél talán (másnap), hogy kvázi egy tucat embernek nyújtott betekintést… oda.