Nos, elég régen írtam már ide, meg is szóltak érte. Sem idő, sem kedv, sem téma nem volt. Most viszont van mindegyik. Szóval, röviden annyi a szitu, hogy leállamvizsgáztam. Bizony. Néhány hete írtam pár gondolatot a szakdolgozat elkészüléséről, ebből nagyjából sejthető, hogy mennyire “érdekelt” a záróvizsga. Azok, akik hittek abban, hogy az informatikus könyvtáros szak elvégzése után, egy jólmenő informatikus könyvtáros leszek valamelyik közkönyvtárban, azokat ki kell, hogy ábrándítsam: eszem ágában nem volt könyvtárban dolgozni. 
Nekem a filmezés az életem, én ezt szeretném csinálni, mint ahogy csinálom is. Úgyhogy az “államvizsgára való felkészülés” alatt nem kell teljesen az “ágybanfekvős-magolós” képet látni, mert nem így volt. A 17 tételből mindössze egyet dolgoztam ki, a többit csoporttársaimnak köszönhettem (köszönöm!). Ezek közül is volt hosszabb, rövidebb, jobb, rosszabb, de lényegében mindegyikről tudtam néhány gondoltatot. Vagyis hát volt egy olyan tétel, amibe bele sem néztem. Necces lett volna, ha azt húzom.
Visszakanyarodnék a szakdolgozathoz. Az értékelést néhány hete megkaptam, erről sem írtam, puff neki. No, ahhoz képest, hogy milyen jól lehúztam a múltkor, mindössze 2 hibapontot vontak le. Az értékeléssel én nem értek teljesen egyet, szerintem nem volt annyira jól megírt, mint ahogy az opponens oktató értékelte. Volt ebben egy kis jóindulat is, no. Megadta a jobb jegyet, hogy legyen miből rontani a védéskor .:D
De nem így történt. Szerencsére a védés jól sikerült. A dolog nyitja a magabiztosság volt. Abból indultam ki, hogy ha kettes lesz, hát kettes lesz, magasról teszek rá. Csak legyek már túl rajta. Szóval, míg a többiek tördelték az ujjukat, rugóztak a lábukkal és lázasan lapozgatták a tételeket, én teljes nyugalommal vártam a 9:00 órát. A tétel, amit húztam egy pillanatra sokkolt: hazai könyvtári stratégiai tervek, nemzetközi törekvések stb. Konkrétan fi**om nem volt az egészről, mert én úgy gondoltam, hogy ezt a tételt nem húzom ki, de rossz helyen volt a boríték. Nem is lett volna itt gond, ha éppen nem a téma nagy szakértője a vizsgabizottság elnöke. És annak ellenére, hogy egyetlen egyszer sem nézett fel, pontosan tudta, hogy miről beszéltem és mi az a kérdés, amivel padlóra tesz. Sikerült neki. A bizottságból egyetlen oktató volt hajlandó a szemkontaktust tartani, s adott esetben súgni, csakhogy én nem tudok szájról olvasni. Ezt finoman közöltem is felé, hogy ne törje magát, mert nem vágom, mint tátog.
És ezúton szeretném megköszönni a gratulációkat. Csak éjjel jutottam géphez, s meglepett a sok üzenet iWiW-en. Köszönöm!
Csoporttársaimnak pedig – kiemelve blogtestvéreimet – gratulálok a sikeres vizsgához! Könyvtárosok lettünk! 
(Petra eddig is az volt, de most már hivatalosan is. 
)
5 hozzászólás a(z) “Az utolsó felelet” című bejegyzéshez
A lényeg, hogy túl vagytok rajta. Gratula
Hát gratulálok megint!
Így más napra virradva olyan furcsa, hogy már tényleg könyvtárosok vagyunk… Na jó, még nem teljesen, kéne hozzá nyelvvizsga is, de hát rajta vagyunk/leszünk az ügyön. 
A többiek viszont “kiábrándítóak” voltak, az a hatalmas érdektelenség… Mintha nem velünk szenvedtek volna három teljes évig… Na jó, plusz volt ugye egy “külsős” is, de hát inkább nem mondok semmit… 
Ami a vizsgát magát illeti, hát igen, tényleg egyetlen személy volt, akivel fent lehet tartani a kontaktot és nagyon jófej volt. Talán pont az, akitől nem is vártuk.
Mikor megláttam a postban a képet, elámultam, hogy jé, honnan szereztél olyan képet, amin Tomcsi vizsgázik… Oszt’ leesett, hogy az lehetetlenség, szóval az is, hogy akkor nem Ő… Pedig nagyon hasonlít…
Ami a magabiztosságot illeti, én próbáltam az lenni, de a zavarodottságomat nem bírtam leplezni. Az idegességemet meg a hülyéskedéssel próbáltam…
itt is gratulalok, teis biztos jol feleltel, de senkire nem tudtam figyelni akkor
(mer ha nem akkor meg leszel fenyegetve eleg jol…khm) ooo
lenyeg h nemsokara kezedben a papir, amit remelem nemsokara megszerzel hivatalosan is
Gratulálok, Robi! Tudtom, hogy nem akarsz könyvtárosként dolgozni, de sosem lehet tudni, mi mire lesz jó. Az biztos, hogy ezalatt az idő alatt megtanultál keményen küzdeni valamiért, és azt is megtapasztaltad, milyen fontos, hogy az ember szeresse azt, amit csinál. A te számodra ez nem a könyvtár, de erre is rá kellett jönni, és hogy mégis becsülettel helytálltál, ez a jellemed szilárdságát mutatja. Sok sikert a filmezéshez, de előbb a nyelvvizsga, mert az viszont ahhoz is kell! És hát a diplomát sem szabad veszni hagyni, jó lesz az valamire! Ha másra nem, a főiskolai végzettség igazolására.
Hát köszönöm mindenkinek, igen, túl vagyok rajta.
Köszönet érte, csak hát legközelebbre gyakorolom a szájról olvasást. 
Petra! Abban az egy személyben csalódtam. Azt ígérte, hogy “szenvedni fogunk”, meg hogy majd jól megszivat minket. Ehhez képest súgott és segített. Hát milyen tanár az ilyen?!
Dija, nem ijedtem meg tőled.
Gizi néni! Köszönöm szépen. No, igen… nyelvvizsga. Amennyire nyugodt voltam a záróvizsgával kapcsolatban, annyira idegesít a nyelv. :S