Az Anyaszentegyház nevében

Egy esküvőn templomi szertartást két esetben szoktak tartani: 1. mélyen vallásos a pár; 2. mert kell! Kell, mert szép, vagy mert a szülők ezt akarják. Én viszont azt mondom, hogy csak azért, mert “szép” és csak azért, mert a szülők szerint “ez kell”, nem érdemes tartani. Pláne akkor nem, ha a pár még a Miatyánkot vagy a keresztvetést sem tudják alapszinten. Mondhatni, ez a beugró a templomba.
Aztán felmerül a kérdés, többnyire bennem, hogy vajon érdemes-e a teljes cécót videóra rögzíteni? Igyekszem a párokat lebeszélni erről, általában sikerrel. Miért is? Egy átlag esküvői szertartás kb. 30 perc. Ez vidéken, faluban akár több is lehet, ha misével együtt tartják. Az én koncepcióm egy esküvői videónál az, hogy a néző kezében ne legyen a távirányító. Abból indulok ki, hogy amikor elmegyünk rokonokhoz, s előkerül egy 8-10 éves esküvői videó, azt úgy nézzük végig, hogy a 90 százalékát áttekerjük, mert hosszú, egysíkú és unalmas. No, én ezt igyekeszem megszüntetni egy fiatalos, gyors, pergős és lényegre törő, mégis minden fontos mozzanatot tartalmazó esküvői filmmel. Egy 30 perces templomi blokk felborítaná az egészet. Valószínű, hogy a nagymamák és a szomszéd Joli néni a DVD nézése közben hangosan mormolja az “és a te lelkeddel” rigmusokat, de a célközönség (rokonság, fiatal barátok) nem érdekeltek különösen ebben a témában.

De technikai oka is van, hogy a templomos részt rövidítsük. Az ok bennem keresendő, mégpedig, hogy fizikailag képtelen vagyok egyszerre kétfele kamerázni. Tehát míg más szolgáltatók úgy gondolják, hogy egy esküvőre szükség van két kamerára (irreálisan magas felárért), addig én megoldom egy kamerával is. Mégpedig – úgynevezett – vágóképekkel. Amíg a pap szentleckét, meg evangéliumot olvas, majd önti a lelkifröccsöt, addig én gyakorlom a “kreatív kamerahasználatot” és mindenféle szögből, mindenféle képeket készítek. Ugyebár ezt nem nehéz, mert senki nem mozog sehová, így ezek a képsorok bárhol felhasználhatók a videóban. Végső soron egy hasznos 10-12 perc marad egy ilyen szertartásból: Orgonaszó – bejövetel – néhány sablon szöveg – eskütétel, gyűrűhúzás stb, – áldás – kijövetel. Kimaradt a szentlecke, az evangélium és a szentbeszéd. Az első kettő megtalálható a Bibliában, a szentbeszéd meg úgy is csak nagy általánosság. (Tapasztalataim szerint a párok itt nyitott szemmel aludnak. )
Abban az esetben viszont, ha a párnak a teljes szertartásra szüksége van, a fent leírt módszerek nem működnek. Ilyenkor kerül állványra a kamera és kvázi 30 percen keresztül csak a párt lehet látni, esetleg a két tanút mellettük. Valószínűleg soha az életben nem fogják végignézni, de úgy gondolják: “inkább legyen meg az egész”. Nem értem ezt a felfogást.
Nekem van egy alternatív megoldásom ilyen esetre. A hangot egyébként is külön eszközzel rögzítem, így amikor a kamera nem forog, a hang rögzül továbbra is. Így javasolni szoktam, hogy a videóban legyen inkább egy vágott rész, és ha kézzel-lábbal ragaszkodnak a teljes miséhez, akkor audio CD-n átnyújtom, oszt’ hallgassák (nem fogják, soha…). Erre jött egy olyan reakció, hogy “hát de mit csináljak én egy hanggal?” Meg az én válaszom: “miért, a videóval mit csinálsz?” Ha logikusan gondolkodunk, akkor a videón csak a pár látszik és a mise hallatszik. Kvázi elég lenne a hang is, mivel amúgy is az ő videójuk és látszanak még bőven eleget rajta… Na mindegy. Lehet, hogy csak én gondolom így, minden esetre ez az én álláspontom, s szerintem ez egy jó álláspont.

Kicsit offtopic, de a minap vidéken volt a polgári szertartás és vittem a kis mikrofonom meg asztali állványom, amihez itt Kaposváron már hozzászoktak, ott ez szokatlan volt még. “Jááj, muszáj ezt??? Hát hogy néééz ki????” ez volt a reakció, majd megkérdezte, hogy nem-e lehetne a földre rakni? Mondom, talán lehajol majd nekem, ha beszél?! Jáááj!