Karácsonyi képeslap

Szeretném megragadni az alkalmat, és boldog karácsonyt kívánni mindenkinek, akinek eddig nem írtam. Sok ilyen van, ugyanis senkinek nem írtam. Magamtól legalábbis nem. A néhány bejövő személyre szóló üzenetre válaszoltam, egyébként az ismerőseim nagy részével találkoztam személyesen, így nekik szóban kívántam kellemes ünnepeket.

Képeslapot nem küldök. Sem elektronikusat, sem hagyományosat. A képeslapküldés elvesztette a lényegét. Néhány éve, amikor a boltban válogattuk ki a megfelelő képeslapokat, amikor saját kézzel írtuk rá gondolatainkat és saját kezűleg írtuk alá, a pepecselés a borítékolással… ez mára megszűnt. Pedig amikor kibontottam egy képeslapot, ez mind eszembe jutott. Hogy ezt valaki megvette, megírta, feladta… Láttam a saját kézírását. Ma már nincs ilyen. Minden háztartásban van internet, pár kattintás és zenélő, csili-vili ugráló, mozgó, giccses – khm, elnézést – szarokat lehet küldözgetni a “silent night-tól” a “we wish you a marry christmas-ig” mindent. Egy kattintással akár 200 személynek is elküldhetjük sablon szövegünket a “békés, meghitt, örömteljes, boldog ünnepekről”, és épp ettől lesz személytelen. Ezért inkább senkinek nem írok semmit. Bízom benne, hogy ismernek annyira, hogy tudják, e nélkül is azt gondolom: legyen az ünnep neki is szép és boldog. Azért remélem nem lesz “örihari”.