Mint látható, új köntösbe bújt a blogom. Most, hogy az “ország narancsba borult”, én a sajátomtól megválok. Így is több, mint két évet élt szegény narancs a fejlécben, a legtöbbet. (Mint ismeretes, nálam elég kevés ideig marad meg 1-1 dizájn. )

Aki esetleg most döntene úgy, hogy a bejegyzéseimet leértékeli, elkésett. Az értékelés funkció megszűnt, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ha valakinek nem tetszett egy írásom, nem értékelt, ha pedig igen, maximumot adott. Ez kérem így nem jó.

Viszont lehet lájkolni. A Facebook-ról ered ez a kifejezés, ott lehetett elsőként egy-egy megosztást lájkolni (like = tetszeni, kedvelni). Aztán az iWiW-en is megjelent a “tetszik” gomb, a Facebook viszont a múlt héten ismét lépett egyet előre, s “kivette” a like gombot a Facebook térből és kidobta a netre. Érthetően megfogalmazva: olyan kódot adott ki, amit a webmesterek be tudnak építeni saját honlapjukba. Mint, ahogy én is megtettem.

Ezek után elég az, ha valaki a böngészőjében be van lépve Facebook-ra (ez elég gyakori), a blogomon a Like gombra kattintva máris kiposztolja a saját üzenőfalára. Akit érdekel jobban, olvassa el az Index cikkét.

Get the latest Flash Player to see this player.

Tegnap délután Zoli barátommal a Teleki utcában vártuk az ifjú párt fotózásra. A nap sütött, az idő szép volt. Éles szemű fotós kollegám a fényképezőgép kalibrálása közben kiszemelt magának egy remek fotóalanyt (lásd bal kép). Ilyet gyakran tesz, még esküvői fotózás közben is. Ha meglát egy szendvicset majszoló hajléktalant, azonnal lencsevégre kapja. Profi a srác nagyon.

No, de térjünk vissza. Szóval gyorsan lekapta az emberünket, majd állítgatta tovább a masinát. Azonban ami ezután történt, arra egyikünk sem számított. Láttunk már sok mindent, sőt, ehhez hasonlót is, de ilyen közelről, ilyen közvetlenül aligha. A részleteket mindenki megtekintheti a hajtás után, saját felelősségre.

Tovább >>