Nemrég olvashattuk, hogy Rippl-Rónai szegény csacsijának milyen élményekben volt része, most azonban megmutatta a világnak, mit gondol valójában.

VaLakI igaZán eLmondHaTnÁ, hogy mi a f@sZérT jÓ az, hOgyHa veGyesEn HaszNálJuk a kis És NAGY BetŰkEt?

Amellett, hogy kétszer annyi ideig tart olvasni, és kb. négyszer több időbe telik begépelni. Eleinte azt hittem, jelentősége van. Valami logika szerint dől el, hogy mely betű lesz nagy és mely kicsi. De rájöttem, hogy mégsem. Egyszerűen ahogy esik, úgy puffan. Többnyire a 10-18 évesek közt népszerű, főként lányok körében.

Ha már így szóba hoztam ezt a dolgot, az sem világos számomra, hogy a V betű helyett miért írnak W-t? “Wicky wagyok, szeretek barinőimmel lógni,buli,hawerok,xDDDD,szeri a hörim”. Beszélt nyelvek: butáni, hindu, zulu…

Úgyhogy, ha már sikerült a Rab András sztorin túllépni, akkor írhatnának a fenti korosztályból, mert rohadtul érdekel, mi játszódik le ilyenkor kicsiny fejükben, vagy egyáltalán mivel magyarázzák ezt a tevékenységet? Trendi? Divatos? Hát kurvára nem.

Kollégáimmal való közös munka újabb gyümölcse.

Gondoltam szánok egy bejegyzést az esküvőknek is. Anélkül, hogy konkrét lennék szeretnék pár szót írni az idei lagzikról, merthogy volt már egypár, s még lesz is. Mondhatni félidőben vagyunk. A szezon számomra korán kezdődött és messze: március közepén, Pécsett. Szinte teljes dezsavűben telt, egészen az étteremtől a zenekarig. Még a két menyasszony keresztneve is ugyanaz volt.

Aztán volt olyan lagzi, ahol menyecsketánc alatt betörték az autóm ablakát, erről írtam is anno, most nem részletezném. Idén is sikerült számos kapcsolatra szert tennem, új és remek zenekarokat, vőfélyeket ismertem meg, akiket szívesen ajánlok.

A legemlékezetesebb lakodalom talán mégis az volt, ahol szőrén szálán eltűnt a menyecskeruha. Bizony. A délelőtt folyamán a vacsorahelyszín egy külön helyiségébe tették, éjszakára azonban lába kélt. Gyaníthatóan ellopták. Vajon kinek kell egy menyecskeruha?

Ami az elmúlt két évben nem volt jellemező, az most hatványozottan jelen volt. Mégpedig az erőszakos vendégek, akik életük legjobb fotóját/videóját szeretnék elkészíteni kamerás mobiltelefonjukkal vagy kompakt fényképezőjükkel (hogy Zoli barátom szavaival éljek: szappantartóval. ).  Egyik esküvőn például egy úr mutatványozott a masinkájával, majd odaszólt a fotós kollégának, hogy “ejj, ez a kamerás direkt elém áll”. Nemrég pedig – ennek én is fültanúja voltam – felvétel közben szólt rám egy hölgy, hogy “há’ neájjá elém e!”. Mire Zoli barátom reagált: “Dolgozik… “, mire a nő: “de én jobban.” Biztos vagyok benne.

Tovább >>