Félidőben

Gondoltam szánok egy bejegyzést az esküvőknek is. Anélkül, hogy konkrét lennék szeretnék pár szót írni az idei lagzikról, merthogy volt már egypár, s még lesz is. Mondhatni félidőben vagyunk. A szezon számomra korán kezdődött és messze: március közepén, Pécsett. Szinte teljes dezsavűben telt, egészen az étteremtől a zenekarig. Még a két menyasszony keresztneve is ugyanaz volt.

Aztán volt olyan lagzi, ahol menyecsketánc alatt betörték az autóm ablakát, erről írtam is anno, most nem részletezném. Idén is sikerült számos kapcsolatra szert tennem, új és remek zenekarokat, vőfélyeket ismertem meg, akiket szívesen ajánlok.

A legemlékezetesebb lakodalom talán mégis az volt, ahol szőrén szálán eltűnt a menyecskeruha. Bizony. A délelőtt folyamán a vacsorahelyszín egy külön helyiségébe tették, éjszakára azonban lába kélt. Gyaníthatóan ellopták. Vajon kinek kell egy menyecskeruha?

Ami az elmúlt két évben nem volt jellemező, az most hatványozottan jelen volt. Mégpedig az erőszakos vendégek, akik életük legjobb fotóját/videóját szeretnék elkészíteni kamerás mobiltelefonjukkal vagy kompakt fényképezőjükkel (hogy Zoli barátom szavaival éljek: szappantartóval. ).  Egyik esküvőn például egy úr mutatványozott a masinkájával, majd odaszólt a fotós kollégának, hogy “ejj, ez a kamerás direkt elém áll”. Nemrég pedig – ennek én is fültanúja voltam – felvétel közben szólt rám egy hölgy, hogy “há’ neájjá elém e!”. Mire Zoli barátom reagált: “Dolgozik… “, mire a nő: “de én jobban.” Biztos vagyok benne.

Mondjuk én elmegyek egy lagziba mulatni, jól érezni magam, eszembe sem jutna fényképezőt vinni. Azért hívnak fotóst és videóst, hogy megörökítse. Ez az én hozzáállásom, a véleményem viszont az, hogy hozzanak, ha akarnak és fotózzák egymást vacsora alatt, készítsenek iwiwre pózolós képeket, meg töltsék fel Youtube-ra a videóikat. Tény és való, hogy olyan dolgokat és olyan szemszögből mutatnak meg ezek a felvételek, amiket a fotós és videós nem fog. DE. Nagybetűvel: DE. Ne zavarják azt az embert munka közben, akinek az a dolga, amit csinál. Én roppant toleráns vagyok, addig helyezkedek, amíg tudok. De van egy pont, amikor már muszáj a felvétel érdekében közbeavatkoznom, és uram bocsáss, a vendég elé állni. Azért, hogy az ifjú pár azt a minőséget kapja, amit elvár. Vagy mondjam esetleg azt, hogy “ja, a gyűrűhúzásos részt keresitek? Sajnos nem tudtam felvenni, mert elém állt az a lila öltönyös úr, tőle kérjétek, ő felvette közelről…” (csak példaként írtam lilát, emlékeim szerint nem volt ilyen. )

A legmegdöbbentőbb eset viszont most szombaton történt. Azt hiszem ez az első olyan esküvői videóm, amin én is rajt vagyok. Szinte végig. Belépve a vacsoraterembe meglepődve tapasztaltam, hogy a főasztal mögött egy egész falnyi, 3 táblából álló tükörkomplexum található. Tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogy hova állok, látszok… Nem is kicsit.

A másik dolog a világítás kérdése. Mindig felhívom a pár figyelmét arra, hogy hangulatos a kevés fény, de a kamera nem szereti. Ilyenkor két lehetőség van: az egyik, hogy felkapcsoltatom az összes szükséges fényt a teremben. Erre van vagy lehetőség vagy nincs. Pontosabban fel tudják-e vagy fel akarják-e kapcsolni. Valamikor nincs elég fény, más esetben pedig van, csak nem akarják használni. Korábban ilyenkor a pincérekkel verekedtem, ma már nem foglalkozom vele. Vettem egy fejlámpát a kamerára és azzal világítok. Kurva jó ledes lámpinyó, erős fénnyel. Vendégek nem nagyon tolerálják, de igyekszem minimalizálni és figyelembe venni a hatását. Például idősek, illetve kisbabák felé fordulva lejjebb veszem a fényerejét. Néhány hete próbáltam a tulajt meggyőzni, hogy kapcsoljuk fel a fényeket, hadd ne kelljen világítanom, de azt mondta akkor nem fognak táncolni. Nem akartam firtatni, hogy nem a fény, hanem a pocsék zene miatt ül a nép…
A fejlámpára egyébként azt tudom mondani, hogy nem kell belenézni. A napba sem szoktunk nézni, hát ebbe sem kell.

Fotózáson pedig aktívan használom és tesztelem a Glidecam nevű eszközt, több-kevesebb sikerrel. Kéne rá egy kis lcd monitor, akkor pontosabb felvételeket tudnék készíteni, de azért így is elég biztató az eredmény. Hamarosan teszek fel demot.

Ősszel két olyan esküvőre is megyek, ami formabontó lesz, több szempontból is. Nemcsak az esemény tér el a megszokottól, hanem én is készülök némi meglepetéssel. Részleteket nem árulok el, de zsííír lesz.