Az ember esze megáll. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a délelőttöket átaludni. Ma kivételesen korábban felkeltem, szerencsémre. Vagy inkább annak a fickónak a szerencséjére, aki becsöngetett reggel fél 9-kor. Engem keresett, személyesen.
Méghozzá egy budapesti cégtől, akik informatikai kellékeket forgalmaznak. Tudunk-e erről beszélni? – kérdezte. Válaszom egy határozott nem volt, majd megkérdeztem, hogy mégis hogy a fenébe került ide? Nem tudta pontosan, talán valamilyen címlistából.
Ez marha jó, bő egy hónapja letiltattuk a telefonszámunkat, hogy a különböző utazási irodák, cégek ne zaklassanak minket, erre most, hogy nem tudnak telefonálni, hát megkeresnek minket.
No, mindegy. Végül mondtam az úrnak, hogy ha valamit venni akarok, megveszem interneten. Ez is egy megoldás – jegyezte meg nyersebben, majd ugyanilyen nyersen el is köszönt.
Ha már egy cégnek azzal kell foglalkoznia, hogy ilyen aljas módon tukmálja rá a termékeit a vásárlókra, az elég gáz – szerintem.
3 hozzászólás a(z) “Személyes zaklatás” című bejegyzéshez
Big lájk.
Itt Pesten is divat ez a személyes megkeresés. Bár nálunk legtöbbször a batyus cigány és a román akar mindig valamit eladni. Elegem lett belőlük, és felszereltem egy kamerát a bejárati ajtóhoz. Ha valaki csönget, akkor csak megnézem a tenyérnyi hordozható lcd-s wifi vevőt, és máris nem engedem be.
Bár azóta páran jelezték, hogy elméletileg jogszabályba ütközik, a saját ajtóm megfigyelése, de ez nem izgat, jelentsen fel aki akar. 
Írd ki, hogy kamerával megfigyelt ajtó.
És ezzel le is van tudva. Szórakozóhelyeken is kiírják, hogy fotók készülhetnek, így azzal, hogy belépsz oda, tudomásul veszed, hogy viszont láthatod magad bárhol.
Egyébként szerintem csak akkor ütközik jogszabályba, ha látszik a szomszéd területe is. Ilyenről már hallottam, de a saját ajtómmal és közvetlen környezetével hadd döntsem már én el, hogy mit csinálok.
Ez tényleg bosszantó, de ilyenkor legtöbbször együttérzek azokkal, akik kénytelenek “ügynökösködni”. Valószínűleg nekik sem ez álmaik melója, de ma az ember már örül, ha egyáltalán van valami munkája. Éppen ezért igyekszem nem rávágni senkire az ajtót vagy rácsapni a telefont.
Ők csak a munkájukat végzik. Még ha roppant idegesítőek is. 