Jó hosszú napom volt, jó sok történéssel. És mivel ma 3 üveg kólát elfogyasztottam, kicsit túl vagyok pörögve, s most kedvem tartja írni.
Kora reggel a Virágfürdőben indítottam. Nem fürödni mentem, aki ismer, rögtön tudja. Próbafelvételeket készítettem a másnapon esedékes pr szpot-forgatás kapcsán. A délelőtt folyamán bejárhattuk a felújított Agórát, vagyis az Együd művelődési központot. Jó nagy lett, sok üveggel, fehérséggel és térrel. Van bent egy-két furcsaság, de öhh. Modern, művészi, stb.
Aztán megérkezett a laptopom töltője is. A sztori nagyjából annyi, hogy múlt héten rendeltem egy új akkumulátort hozzá, mert eljárt felette az idő (másfél év). Megérkezett, másnap elszállt a hálózati tápegysége. Sípolt. A tápegység. Telefonáltam a magyarországi HP-nek, aki kért tőlem egy sorozatszámot és egy postázási címet. Nem volt kíváncsi, hogy mi a baja, s nem tartottak igényt az eredeti töltőre sem. Pff…
Minden bizonnyal hetek kérdése, míg megjön, ezért vettem egyet interneten. Biztos, ami biztos. Másnap meg is érkezett. Rossz a dugója, kicsi. Nem jót rendeltem… No, sebaj, kicserélik, itt már buktam egy futárköltséget. Illetve, a másik töltő még drágább is volt néhány ezer forinttal… Nem baj Robi, hülye vótá’. Majd amikor elmeséltem valakinek a fenti történetet, megkérdezte: és miért nem vettél egy átalakítót néhány száz forintért? Hö?! Na Robi, ismét hülye vótá’…
Egy hét laptop nélkül. Szerencsére csak pár munkám volt rajta.
Aztán a kamerám is megjavítódott. Mármint a régi. Történt vala, hogy kicsit elmosódott a képe. Megállapították, hogy optikacsere-gyanús. 240 ezer + ÁFA. Pff… Kivitték Ausztriába, ahol garanciában megcsinálták. Merthogy Európai gari van rá, ami azt jelenti, hogy kvázi Magyarországon kívül Európában bárhol lehet érvényesíteni.
Frankón kicserélték, csakhogy olyat is elkalibráltak benne, amit nem kellett volna. Például nem lehetett benne fehéregyensúlyt állítani, illetve a komplett kazettafészket is egy picit arrébbpöckölték. Tehát kép volt, csak színhelytelen, viszont nem lehetett rögzíteni vele. 
Magyarán szólva egy használhatatlan doboz Sony felirattal.
De most végre elkészült, s úgy néz ki jó is lesz. Juppi.
És a hétfői napom legnagyobb híre: az egyik kezemmel a bejegyzést írom, a másikban pedig még mindig a nyelvvizsga bizonyítványomat szorongatom. Középfokú és még az állam is elismeri. Mármint a magyar, nem az enyém. Tulajdonképpen július 1. óta átvehettem volna, csak elnéztem a dátumot, azért ma mentem. Jól van Robi… Szóval mehetek a diplomámért. Eddig az egyetemen porosodott egy szekrényben, most nálam fog, ehh…
Az, hogy a sikeres vizsga hogy jött össze, nem részletezném. Magam sem tudom. Annyit tanultam rá, mint az államvizsgára. NSL
A nap nem ért véget. Este kezdetét vette a Youth Football Festival. Két dolgot nem szeretek: a tömeget és a sok embert. Márpedig itt volt. Sok focista, ráadásul külföldi, aki külföldiül kiabál és fújja a vuvuzelát. VUVUZELA = NEM MENŐ. Tavaly avvót’. Aztán a tömeg elindult a Rákóczi stadionba. Én pedig hömpölyögtem a tömeggel. Közben eleredt az eső, ami aztán el is állt, de arra épp elég volt, hogy elázzak. A stadionban minden flottul ment, kiabálás, vuvuzela, tánc, vuvuzela, bejövetel, tánc, kiabálás, vuvuzela.
Aztán gyalog vissza a Múzeumig, ahol parkoltam. A Slendy pékségnél azonban elkezdett esni az eső. Nem kezdett el csöpögni, aztán esni, hanem rögtön szakadni kezdett, hogy szakadjon meg. Várhatott volna 5 percet. Behúzódva egy kapualjba, rövid tanakodás után úgy döntöttem, hogy kollégámra hagyva a felvevőeszközt, én lefutok az autóig. Amint kitettem a lábam, akkor kezdett el igazán esni. Amint leértem az autóhoz, elállt… De aközben… Esővel szemben, végig a Sétáló utcán futottam, mint a mérgezett egér. Közben a vendéglátó egységek fedett teraszain békésen vacsorázó népek mosolyogva nézték a csepegő esőt és csodálták a tájat, jókat falatozva.
Na, ennyit kívántam megosztani. Köszönöm, hogy ezt leírhattam. Most év végéig csönd van. 
19 hozzászólás a(z) “Alkalom az írásra” című bejegyzéshez
Melyik régi kamerádat kellett javíttatni? Az fx7-et? Most nekem xarakodik az fx1000.
Ha hirtelen rántok egyet a zoom gyűrűn, akkor 1-2sec-re egy homályos paca lesz a kép, majd újra minden jó. Régebben, ritkábban jött csak elő, de most hétvégén gyakorlatilag csak a variógombot tudtam használni. Ja és amikor behomályosodik, akkor hallani, hogy az optikán belül ránt egy nagyot.
Te hol nézetted meg a kamerádat? Elküldöd nekem a címüket? Köszi szépen!
Igen, az FX7-et. Hosszú történet, optikacserével indult, azóta minden javításnál valami mást is elkúrnak benne.
Keress rá, hogy Sony szerviz, az RMD-be vittem az Etele útra, de ott van asszem egy másik szerviz is (Rexfilm talán).
Most írtam a Sony-nak, hogy valamit okoskodjanak ki, mer azért ez így nem pálya.
Az optika volt cserélve? Na az nem lehetett olcsó. Igen a Rexfilmesek állítólag jól dolgoznak. Az RMD-t nem ismerem, de ha ott rontották el a kamerádat, akkor oda inkább nem viszem.
Köszi az infókat!
Ha itthon cserélték volna, akkor valóban húzós lett volna, mivel lejárt a garija és csak szavatossági idő van már rá. Illetve már az sem. Ezért kivitték Ausztriába. Ott kicserélték, de elszúrták rajt a fehéregyensúlyt és a mechanikát. Nem lehetett vele rögzíteni, ill. manuálisan fehéret állítani.
Az RMD-ben kicserélték a mechanikát, működik, bár a rögzítés nem teljesen oké, valószínűleg fejgond lehet. A fehéregyensúllyal nem tudtak mit kezdeni.
Azaz érdekes, ha mechanikát cserélnek, akkor általában a fejet is cserélik. A fehéregyensúly hiba meg valami elektronika hiba lehet. Azért nem semmi, hogy egy szerviz nem tud kezdeni semmit az ilyen hibával. Meg azért az is durva, hogy beviszed a kamerádat, aztán visszaadják 3 újabb hibával.
Két dolognak örülök nagyon, ami igazából három, mert az első kettő az egyben. Megvan a nyelvvizsgád, ennek következtében átveheted a diplomád. Tudom, hogy mindkettőért megdolgoztál, tehát gratulálok mindkettőhöz. ( A másodikhoz másodszor:) ) Az téged ne zavarjon, hogy nem fogod használni, de sosem lehet tudni, mire lesz jó. A könyvtár szak nem egészen hasznavehetetlen, de ugródeszkának sem utolsó. És ha máshol nem, a statisztikákban be lehet jelölni, hogy főiskolai diplomád van
A másik, hogy annyi a munkád, hogy majd csak az évértékelőt tudod megírni. Igaz, így kevesebbet tudok meg rólad, de ez a jobbik eset. Ha közben összefutunk, majd integetek, és nem sértődöm meg, ha nem veszed észre, bár eddig még mindig észrevetted. Kivéve, ha nagyon dolgozol, akkor nem zavarlak. Hát, csak legyen továbbra is jó sok munkád, meg képezd magad tovább az általad nagyon szeretett szakodon! A filmezés a te igazi utad, ezt mindig is sejtettük. De leszel te még rendező is, mert ahhoz is van tehetséged.És ne hidd, hogy elfogult vagyok, vagy többre becsülöm az egyiket a másiknál!Én csak megállapítottam egy tényt. További sikereket kívánok az évben, és azt, hogy a kamerád végre rendbe jöjjön!
“Megdolgoztál érte”. Hihihi.
Köszönöm a gratulációt. 
Valóban, csak a statisztikában jelölhetem be.
Minden esetre nem bánom azt a 3 évet. De az is igaz, hogy az én pályám nem a könyvtár felé vezet. 
Jó ez így, ahogy van. Örülök, hogy így alakult.
Bízom benne, hogy összefutok még Gizi nénivel.
Rendező nem szeretnék lenni.
Dein Blog wird bei mir nicht ganz richtig angezeigt. Ich empfehle einmal den W3C Validator drüber laufen zu lassen.
Robi nagyszerűsége abban áll, hogy felvétel közben nem tartalmi szempontok okán állítja meg a snittet, hanem formára, érzésre. És bejön. Mert nem figyeli a szöveget, jóformán fogalma sincs, hogy miről folyik a szó (nem volna ez képességbeli probléma), viszont baromira érzi, hogy meddig tart egy szakasz. És ott áll le.
Egészen bizonyos, hogy a jobb és bal agyfélteke fura játékáról van szó. Robin kívül nem találkoztam még egy olyan emberrel, aki úgy indul el autóval egy adott helyszínre, hogy a célon kívül egyáltalán nem törődik magával az úttal. Menet közben formálódik a terv, ami nagyfokú rugalmasságra és kreativitásra utal. Képes gyorsan dönteni. A balszemes kamerahasználatot talán felesleges is említenem… Fura szerzet.
Ali for president.
Big lájk.