VaLakI igaZán eLmondHaTnÁ, hogy mi a f@sZérT jÓ az, hOgyHa veGyesEn HaszNálJuk a kis És NAGY BetŰkEt?

Amellett, hogy kétszer annyi ideig tart olvasni, és kb. négyszer több időbe telik begépelni. Eleinte azt hittem, jelentősége van. Valami logika szerint dől el, hogy mely betű lesz nagy és mely kicsi. De rájöttem, hogy mégsem. Egyszerűen ahogy esik, úgy puffan. Többnyire a 10-18 évesek közt népszerű, főként lányok körében.

Ha már így szóba hoztam ezt a dolgot, az sem világos számomra, hogy a V betű helyett miért írnak W-t? “Wicky wagyok, szeretek barinőimmel lógni,buli,hawerok,xDDDD,szeri a hörim”. Beszélt nyelvek: butáni, hindu, zulu…

Úgyhogy, ha már sikerült a Rab András sztorin túllépni, akkor írhatnának a fenti korosztályból, mert rohadtul érdekel, mi játszódik le ilyenkor kicsiny fejükben, vagy egyáltalán mivel magyarázzák ezt a tevékenységet? Trendi? Divatos? Hát kurvára nem.

Mivel elég régen írtam a blogba, meg is kaptam a magamét: “baszki, most már írhatnál egy posztot!”. E hiányosságnak eleget téve örömmel számolok be arról a nagyszerű tényről, hogy 1994 óta ez az első szeptember, amikor nem kell padba ülnöm!!! Nem állok semmilyen oktatási intézménnyel jogviszonyban stb. Nem úgy, mint egyik ismerősöm, akit felvettek a kaposvári egyetemre rajztanár szakra. Biztos nagyon meglepődött, amikor kézbe vette a papírt, ugyanis nem jelentkezett. De azért küldtek egy csekket is neki, hátha elfelejtette, hogy nem jelentkezett, és véletlenül el kezd járni a szakra. Azt mondta, még vár egy kicsit, hátha a diplomát is megküldik.
Nem is tudom miről írjak még, nincs téma. Az sem mindegy mit írok. Nehéz ám úgy blogot írni, hogy vállalom a nevem. Leírok valamit, aztán meg jön a sértődés, meg a “fenyegetőzés”. Ahelyett, hogy elgondolkoznának, miért is írtam le ilyen “fikázó” sorokat… A fikázás szót egyébként erősnek érzem, inkább a “figyelemfelkeltés” és az “építő kritika” kifejezéseket használnám.
De hogy a közelmúlt eseményeiről írjak pár sort. A Zephír Stúdió – aminek tagja vagyok – elindult a Somogy Trophy-n, méghozzá a Gánica színeiben. (Aki nem tudná, a Gánica egy sikeres somogyi főzőshow). Nem ecsetelem a részleteket, hiszen a ganica.hu és a somma.hu oldalak beszámolnak mindenről. A lényeg, hogy a 2 napos versenysorozaton kiemelkedően teljesített a Gánica csapat, s bár reméltük, hogy dobogósok leszünk, arra azért álmunkban sem gondoltuk, hogy rögtön az első helyen végezzük majd. Nem sokkal lemaradva mögöttünk a Hotel Sonnhof Rauis, majd pedig a Kapos Televízió kitartó csapata végzett. Nem voltak egyszerűek a feladatok, így elimerésem az összes versenyzőnek. Sajnos én nem lehettem jelen, de majd a következőn – remélem.

Még ali több, mint fél órája múlott éjfél, de a Sonline internetes újságon már olvashatók a reggeli hírek. Ez nem az első eset már. Nemrég, amikor is egy bombának látszó tárgyat találtak, már 18:20-kor kint volt a 18:58-as információ, miszerint vaklárma volt az egész A dolog érdekessége, hogy a helyi televízió erről az esetről első kézből tudósított 19 órakor. Mondhatni, tökéletes volt az időzítés.

Hol a pokolban van Matt??? Jó kérdés, a válasz pedig igen népszerű. Képzeljünk el egy programozót (Matthew), aki egyszercsak (2003-ban) úgy dönt, hogy felhagy a kockulással és a megtakarított pénzéből körbeutazza Ázsiát. Vagyis hát addig megy, amíg van pénze. Készített is magának egy blogot, ahol részletesen vezette utazását és annak állomásait, elsősorban családjának, rokonainak. A blogból egyébként kiderül, hogy Magyarországon is járt, örülünk neki. Hanoiban egyik haverja találta ki, hogy adja át neki a kameráját, ő pedig felveszi azt az idióta táncot, amit csak Matt tud produkálni. Aztán ezt még több helyen megismételte, s a végén egy összefüggő videó lett belőle. Elég népszerűvé vált a netezők körében (Youtube: 19 456 377 megtekintés a mai napig), noha Matt csak egyedül táncolt.

Egy rágógumigyár azonban meglátta benne a nagy üzleti lehetőséget, s rögtön le is szerződött Matt-el. A további utazásait a cég szponzorálta, Matt-nek pedig nem volt más dolga, mint mindenhol táncikálni kicsit – már ha lehet ezt táncnak nevezni. Utoljára 2008-ban adott ki egy videót, itt már nemcsak egyedül ugrál, hanem a helyi lakosokat (vagyis addigra már rajongókat) is sikerült rávenni a közös bohóckodásra. Összesen 14 hónapot utazott és 42 országban járt, ebből jött létre a már közismert “Where the Hell is Matt?” videó, mely a kattintás után megtekinthető.

Tovább >>

Most egy vendégírást szeretnék megjelentetni, íme:

Kicsit nehezen aludtam az éjjel, mert egyfolytában valami zörgést hallottam. Biztos megint egy sündisznó mocorgott a szomszéd gaztengerében. A múltkor is bemászott hozzám és megszúrt. Akkorát ordítottam, hogy mindenki idecsődült, hogy mi bajom van.
Reggel aztán hallottam, hogy közeledik valaki. Gondoltam az újságot hozzák, de ismeretlen volt a járása. Gyorsan kiszaladtam, és láttam, hogy tényleg az újságos az, csak valami új arc. Visszafele menet láttam, hogy a szomszéd macskája megint az udvarban alszik, amit én ki nem állhatok, így fogtam és elkergettem.
Negyed nyolc fele kikísértem gazdim a kapuig, mert mennie kellett iskolába. Szegény olyan álmos volt... Ő elment, én meg itt maradtam. De hamar meg is érkezett!!! Gyorsan kipattant a kocsiból, én pedig boldogan szaladtam elé! De ő csak hangosan morgolódott, hogy megint itthon hagyta a kulcsait. Beszaladt érte, aztán már itt sem volt.
A háziaktól megint azt a szar tápot kaptam reggelire, pedig az esti szalámivég-darabok, amiket a házi néni hoz haza a boltjából sokkal, de sokkal finomabbak... Mindig látom, hogy ott lapul egy zacskóban a köpenye zsebében, de sosem kapom meg. Csak később, feldarabolva és összekeverve kutyaeledellel. Azt hiszik, hogy így megeszem. Hát nem! Ki tudom válogatni, hehe.
Napközben ismét láttam Szörnyella de Frászt, megint sétáltatta azt az ocsmányságot. Komolyan mondom, szégyenlem, hogy ilyen fajban kell élnem. Szörnyella-t nem szeretem, mert ő gonosz. Réges-régen volt egy kis összetűzésünk és egyik hajnalban - valószínűleg - meglőttek. Hatalmas nyílt seb volt az oldalamon. Úgy gondolom, hogy ő tette, de sajnos azóta sem emlékszem pontosan arra a napra. Azóta, ha erre jár, az az egy szerencséje van, hogy zárva a kapu. Különben... Pedig nem vagyok egy agresszív típus, sőt! Bár, ha nagyon akarnám megoldanám ezt a problémát is, mint ahogy megtettem már korábban, csak nem akarok balhét. Túl nagy darab hozzám képest.
Na, ennyit akartam elmondani. Köszönöm, hogy teret kaphattam és leírhattam gondolataim.

Tovább >>

Ma aztán kiütöttem magam. Reggel, mikor hazaértem, elaludtam, délben felkeltem és meglepődve tapasztaltam, hogy a mobilom a kezemben volt. Kicsit furcsállottam, bár azt sejtettem, hogy nem úgy vettem magamhoz éjszakára, kabalaként. Mondjuk már korábban is előfordult ilyen. Ugyanis, ha megszólal az ébresztő, akkor átnyúlok az asztalra, kézbe veszem, kinyomom, de visszatenni már nem tudom, mert azalatt a 2 másodperc alatt visszaalszok. Most viszont nem volt ébresztőre állítva, úgyhogy gyanús lett a dolog. Megnéztem a híváslistát, és valóban: volt egy bejövő hívás 10 óra előtt. Valószínű fel is vehettem, mert nem jelezte, hogy nem fogadott lenne. Viszont abszolút kiesett minden. Semmire nem emlékszem. Szegény illető vajon mit hallhatott?! Kicseng, felveszem és csak szuszogok bele. No, nem baj.
Nézem tovább a híváslistát, volt egy kimenő hívás is, 3:25-kor. Ekkor csörgött ugyebár az ébresztő. Csakhogy én ilyenkor azt sem tudom ki vagyok, hány éves vagyok, nem hogy még a telefont is nyomkodjam. Így történhetett meg, hogy véletlenül “felhívtam” valakit. Szerencsére gyorsan ki is nyomhattam, ugyanis az illető állítása szerint én nem hívtam. Mázli, biztos örült volna nekem hajnali fél négykor. Aztán reggel, mikor már hazaértem elaludtam, délben felkeltem és meglepődve tapasztaltam, hogy a mobilom a kezemben volt. Kicsit furcsállottam, bár … hmmm, jaaa, ezt már írtam. Késő van már, inkább alszok. Nehogy végül tényleg felhívjak valakit. Kedves ismerőseim! Jobb lesz, ha némítjátok a telefonotokat éjjelre…