Most egy vendégírást szeretnék megjelentetni, íme:

Kicsit nehezen aludtam az éjjel, mert egyfolytában valami zörgést hallottam. Biztos megint egy sündisznó mocorgott a szomszéd gaztengerében. A múltkor is bemászott hozzám és megszúrt. Akkorát ordítottam, hogy mindenki idecsődült, hogy mi bajom van.
Reggel aztán hallottam, hogy közeledik valaki. Gondoltam az újságot hozzák, de ismeretlen volt a járása. Gyorsan kiszaladtam, és láttam, hogy tényleg az újságos az, csak valami új arc. Visszafele menet láttam, hogy a szomszéd macskája megint az udvarban alszik, amit én ki nem állhatok, így fogtam és elkergettem.
Negyed nyolc fele kikísértem gazdim a kapuig, mert mennie kellett iskolába. Szegény olyan álmos volt... Ő elment, én meg itt maradtam. De hamar meg is érkezett!!! Gyorsan kipattant a kocsiból, én pedig boldogan szaladtam elé! De ő csak hangosan morgolódott, hogy megint itthon hagyta a kulcsait. Beszaladt érte, aztán már itt sem volt.
A háziaktól megint azt a szar tápot kaptam reggelire, pedig az esti szalámivég-darabok, amiket a házi néni hoz haza a boltjából sokkal, de sokkal finomabbak... Mindig látom, hogy ott lapul egy zacskóban a köpenye zsebében, de sosem kapom meg. Csak később, feldarabolva és összekeverve kutyaeledellel. Azt hiszik, hogy így megeszem. Hát nem! Ki tudom válogatni, hehe.
Napközben ismét láttam Szörnyella de Frászt, megint sétáltatta azt az ocsmányságot. Komolyan mondom, szégyenlem, hogy ilyen fajban kell élnem. Szörnyella-t nem szeretem, mert ő gonosz. Réges-régen volt egy kis összetűzésünk és egyik hajnalban - valószínűleg - meglőttek. Hatalmas nyílt seb volt az oldalamon. Úgy gondolom, hogy ő tette, de sajnos azóta sem emlékszem pontosan arra a napra. Azóta, ha erre jár, az az egy szerencséje van, hogy zárva a kapu. Különben... Pedig nem vagyok egy agresszív típus, sőt! Bár, ha nagyon akarnám megoldanám ezt a problémát is, mint ahogy megtettem már korábban, csak nem akarok balhét. Túl nagy darab hozzám képest.
Na, ennyit akartam elmondani. Köszönöm, hogy teret kaphattam és leírhattam gondolataim.

Tovább >>

Azért a címet remélem senki nem gondolta komolyan. Elég sokat beszélek MSN-en. A helyes kifejezés inkább: kommunikálok, többnyire írásban. Erre a fajta beszélgetésre gyakorlatilag külön nyelv létezik. Néhány éve, amikor még csak ismerkedtem az internettel, fogalmam sem volt a “pill”, “h”, “vok”, szvsz”, “re” stb. jelentéséről. Ma már én is használom ezeket, sőt, olyan formulákat is, ami bár gyorsítja a kommunikációt, de ezért egy nyelvtantanár valószínűleg kilógatna az ablakon és elengedne – persze csak egy pillanatra. Persze tudni kell, hol a határ. Én szigorúan csak nagyon-nagyon baráti levelezésben és MSN vagy chat-szerű kommunikácóban használom őket. Egy iWiW-hez hasonló adatlapot pl. soha nem töltenék ki úgy, hogy “Robi vok, ha már bejelöltél, akkor biztos ismizel is xDXDXDXD”.

Egy ilyen chat vagy MSN beszélgetés teljesen “normális” manapság:

x: figy, áttod küldeni a képeket?

y: persze, pill…

Ebben a kommunikációban az írásjelek gyakorlatilag megszűntek, csak a kérdő- és felkiáltójel használatos, a mondatok kezdőbetűje pedig rendszerint kicsi. Sok szót a kiejtés szerint írunk le, pl. a “tudom” szót sokan – gyorsan – úgy mondják, hogy “tom”. Ez már írásban is megjelent. Érdekes azonban, hogy ez visszafelé is működik. Az írásban használatos rövidítéseket is egyre többet hallani szóban, pl. hogy “lol”. Az olyanokon sem kell meglepődni, mint az “eccerű”, “küggyed át” stb. szavak. Ezek – legalábbis nálam – csak egyszerűsített szavak, nyilvánvalóan a szakdolgozatomban nem így írom le őket.

Tovább >>

Van ugye az egyetemünknek az ETR, amit inkább szidnak, mint dicsérnek. Ez egy ilyen hallgatói nyilvántartó adatbázis, ezen keresztül zajlik a tárgyfelvétel, vizsgára jelentkezés stb. Nemrég megjelent rajt egy hirdetés, hogy lehetőség van PDA-t nyerni, s ehhez nem is kell mást tenni, mint egy kérdőívet kitölteni. Íme a szöveg:

Tovább >>

Sokszor emlegettem már itt a blogban a webszerkesztés nevű tárgyat, aminek a színvonala olyan mélyen van, hogy a béka segge ehhez képest kilátó. Kezdve ott, hogy a negyedik emeletre tettek minket, és még véletlenül sincs lift. Egy kínszenvedés oda feljutni. Aztán van a tanár, aki a tematikában szereplő MySQL-re azt mondta, felejtsük el, mert csak PHP-t fogunk tanulni. A tanulni az egy erős kifejezés… Alapjáraton reggel 8-tól 11-ig tart az óra, ám mivel a gépek a lehető legtöbb módon le vannak korlátozva, ezért minden alkalommal újra be kell állítani őket. Mivel webszerkesztésről van szó, azon belül is PHP-ről, szükséges volt egy ingyenes tárhely regisztrációja, majd ennek a tárhelynek az elérése FTP kapcsolattal. Hiába informatikus-könyvtáros szak, hiába digitális szakirány, még egy “név-jelszó-email” beírás is gondok okoz egyeseknek. De ez még a kisebb baj.

Tovább >>

Sokan büszkék arra, hogy nem tudnak írni?! Nézegetek képeket különböző közösségi oldalakon, és ilyen képalárásokat látok, hogy “buliba”, “iskolába”, meg “csinibe”… Miért annyira nehéz felfogni, megtanulni általános iskolában, hogy a Hol? kérdésre -ban, -ben, a Hova? kérdésre pedig -ba, -be végződést kap a szó. Tehát a “Hol készült a kép?” kérdésre nem azt kell írni, hogy “Buliba.”, hanem “Buliban.” Lám, milyen érdekes, pedig csak egyetlen betű.

Tovább >>

Több hónap után ismét ránéztem myVIP-re. Bár fenn vagyok, de nem használom. Most viszont eszembe jutott, hogy megnézzem, mi újság van arrafele. Új design. Még újabb, még átláthatatlanabb, mégajaxosabb. Ami pedig a regisztrált tagok morálját illeti: semmi változás.

Mára sikerült elérni arra a szintre, hogy iWiW-en gyakorlatilag megszűntek a körlevelek, myVIP-en azonban semmi sem változott. Kapásból cirka 80 üzenet fogadott a SPAM mappában.
Voltak ugye az iWiW-en is jól ismert törléssel fenyegetőző levelek. Csodálkozva tapasztaltam, hogy a hosszú magyarázó levelek mennyire leegyszerűsödtek:

“>>Küldjétek tovább különben törölnünk kell a felhasználódat.
>>
>>
>>Myvip csapata”

Tovább >>