Szóval arról van szó, hogy néhány hete megírtam egy bejegyzést arról, hogy valaki hülyére vette az iWiW közösség háromnegyedét. Nem volt nehéz, de azért a számítógéphez kevésbé konyítók is rájöhettek volna, hogy a “ki nézte meg az adatlapomat?” projekt kicsit sántít. Megírtam hát a bejegyzést, csak elfelejtettem publikálni. A minap, amikor ismét elővettem a témát, már régen nem volt aktuális, hiszen számos blog beszámolt róla, sőt, azóta már maga a “készítő” is elárulta: átverés volt.

Ennek annyira megörültem, hogy gyorsan meg is osztottam az iWiW hírfolyamában. Nem jelent meg. Megosztottam újból, akkor sem jelent meg. Megnéztem hát az adatlapomról közvetlenül elérhető saját hírfolyamomat: üres volt.

Beléptem anyu loginjával, s érdekes módon mind a két megosztás ott virított. Visszaléptem, de törölni egyiket sem tudtam, mivelhogy nem is látszik. Ekkor tűnt fel, hogy 2 napja érkezett az utolsó bejegyzés a hírfolyamba. Ami kizárt, mert nincs olyan ismerősöm, aki legalább napi 1 eseményt ne produkálna.

Írtam is az iWiW-nek, hogy miért csak nekem nem látszik a hírfolyam, de gondolom majd erre is szarnak magasról. Bocsánat: tesznek magasról. A múltkor már leb.sztak, hogy csúnyán beszélek.

Azóta valamelyest változott a helyzet. Most már semmi nem látszik.  Konkrétan NINCS hírfolyamom. Helyette viszont kapok időnként egy 404-es hibalapot. Neeeem, nem olyat, mint általában. Hanem egyedit, iWiW-eset.

Egy nagy fehér semmi a hírfolyam helyén

Feltűnt valakinek, hogy az iWiW-ről, pontosabban a működéséről és stabilitásáról egyetlen pozitívumot sem lehet elmondani? Én próbáltam, mindig akartam írni egyszer egy olyan bejegyzést, amiben azt mondom: ez igen, ennek így kell működnie, ez jó. De nem, nem lehet ilyet…

Mától elérhető a város szívében a nyílt, és – részben - ingyenes internet. A Kossuth tér, az Európa park, a Ripp-Rónai park és a Noszlopy utcában bárki használhatja az internetet ingyen, mindössze 15 percig. 10 óra elteltével újabb 15 percig.

Azok, akik rendelkeznek Kaposvár kártyával, napi 1 órát használhatják, akár megszakításokkal. Tehát fel lehet lépni 5-5 percekre is. Aki turista, és egy-egy napra jött csak, válthat napi jegyet 200, vagy hetijegyet 500 forintért, cserébe korlátlan hozzáférést kap egy napig vagy hétig.

Kaposvár kártyát, napi-, illetve hetijegyet a Tourinform irodában lehet igényelni.

Én sem voltam rest, fogtam a laptopom és teszteltem a nyílt wi-fit. A Rippl-Rónai park Somogy Áruház felőli oldalán kezdtem, a jelerősség igencsak gyengusz volt, de volt. Aztán, ahogy haladtam a Teleki utca felé egyre csak erősödött a jelszint. Azonban az internet sebessége nem érte el az 1 megabitet sem, a feltöltés pedig említésre sem méltó. No, de nem torrentezni akarunk.

Egyébként – mint ahogy a képen is látható – tele van a tér wi-fikkel, de vigyázzunk, mert a magyar törvények szerint bűncselekménynek minősül mások hálózatát használni, még akkor is, ha nem kutakodunk benne, hanem csak szimplán iwiwezünk. Finnországban már okosabbak voltak, megszüntették ezt a büntethetőséget, teljesen jogosan. Tehát, Magyarországon, ha valaki nem védi megfelelően a hálózatát, s valaki véletlenül, vagy szándékosan használja azt mondjuk internetezésre, akkor bizony az illető bűncselekményt követ el. A finnek azt mondják, hogy úgy kell annak, aki nem védi. Az autóját is mindenki bezárja… Biztosító sem fizet, ha úgy rámolnak ki egy autót, hogy nincs bezárva. Ennyit erről.

Visszatérve a wi-fire. Jó ötletnek tartom, és reménykedem, hogy a későbbiekben a város több pontján kiépítik majd, s nem csak a hipermarketek bluetooth reklámjai találnak meg…

Mint látható, új köntösbe bújt a blogom. Most, hogy az “ország narancsba borult”, én a sajátomtól megválok. Így is több, mint két évet élt szegény narancs a fejlécben, a legtöbbet. (Mint ismeretes, nálam elég kevés ideig marad meg 1-1 dizájn. )

Aki esetleg most döntene úgy, hogy a bejegyzéseimet leértékeli, elkésett. Az értékelés funkció megszűnt, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ha valakinek nem tetszett egy írásom, nem értékelt, ha pedig igen, maximumot adott. Ez kérem így nem jó.

Viszont lehet lájkolni. A Facebook-ról ered ez a kifejezés, ott lehetett elsőként egy-egy megosztást lájkolni (like = tetszeni, kedvelni). Aztán az iWiW-en is megjelent a “tetszik” gomb, a Facebook viszont a múlt héten ismét lépett egyet előre, s “kivette” a like gombot a Facebook térből és kidobta a netre. Érthetően megfogalmazva: olyan kódot adott ki, amit a webmesterek be tudnak építeni saját honlapjukba. Mint, ahogy én is megtettem.

Ezek után elég az, ha valaki a böngészőjében be van lépve Facebook-ra (ez elég gyakori), a blogomon a Like gombra kattintva máris kiposztolja a saját üzenőfalára. Akit érdekel jobban, olvassa el az Index cikkét.

Az internet és a webes élet folyamatosan változik, akárcsak a honlapok minősége és megjelenése. Korábban a részletes, kacifántos, agyondizájnolt portálok voltak a trendik, addig ma a letisztult, lekerekített webkettes forma a nyerő. Tőlem már megszokott, hogy a honlapomat évente újítom. Bár eddig meg tudtam magyarázni technológia váltással (statikus -> dinamikus), most viszont nincs mentségem. Egyszerűen meguntam a régit. Nem titok, Joomla! rendszer fut alatta, amely bár nagyszerű és ingyenes, ám nem túl gyors. Lassúnak sem lassú, de lehetne gyorsabb. Na, érted, ugye? Ezt csak tetézi a bonyolult dizájn, a sok kép, grafikus elem. Egy örökkévalóság mire betölt az oldal.

Ez volt az egyik oka, amiért a honlapomat kiporszívóztam egy kicsit. A másik, hogy az elmúlt egy évben sok minden történt, hadd ne kelljen részletezem. Változtak dolgok, ennek fényében módosult az oldalam is. A feltöltött közel 80 videóból mindössze 35 maradt meg, ehhez került néhány új is, s a terveim szerint – ezúttal betartva ígéretemet – folyamatosan fogom tölteni. Eltűntek a fotók is. Nem is tudom, hogy képzeltem, hogy én fotózok.

Aki valami csodát vár, vagy weblapspecialitást, az csalódott lesz. A lehető legegyszerűbbé próbáltam szerkeszteni az oldalt. Noha elég puritán a külseje, a háttérben ugyanannyi meló és éjszakázás volt, mint korábban. Sőt, több. Sok minden nem akart működni, a megosztás gomboktól kezdve az üzenetküldésen át a formázásokig. Szinte minden. De azért összejött.

Tovább >>

Kigyűjtöttem az elmúlt évben használt keresőszavakat, melyeket a Google-ba beírva a látogatók valamilyen úton-módon az én blogomban kötöttek ki. Megállapítható, hogy nagyon sok a síkhülye és a perverz ember. Íme a kb. 2500 darabos lista csúcsszavai:

(Figyelem! A lista tartalmazhat egyesek számára zavart keltő, esetenként vulgáris kifejezéseket!)

Tovább >>

Fut a tévében egy T-mobile reklám, ami sokak szívébe belopta magát. Ez már önmagában is hihetetlen, de ez még semmi, ahhoz képest, ami utána jött. Erről a reklámról van szó:

Ez a reklám tavaly ilyenkor már lefutott Németországban, tések úgy gondolták a magyarnak jó a “használt cucc” is. Azt viszont aláírom, hogy a hazai szinkron sokkal jobb, mint a német. De amúgy általában is. No, ez az a kis szösszenet, ami már egy ideje látható mónika meg józsibarát között. És ez az ének, ami sok embernek megpöckölte a szívét, és minden áron meg akarja kaparintani magának. Csakhogy nem lehet, merthogy ez a zene nincs. Nem létezik. Csak erre a reklámra írták meg ezt a pár sort.

Tovább >>