Jelen sorok írásának idejében még nem jelent meg, de gondolom már a Kapospont szerkesztőségében is csattog a billentyűzet (Sonline még alszik, majd reggeli után néz rá az RTL MOST-ra). Na, de mi is a nagy hír, ami arra késztetett, hogy a mocskos médiáról írjak?

Kiesett a Janicsák Veca. Nem, nem vagyok belé szerelmes, feleségül venni sem akarom, mint a többi ezer férfi. A probléma kettős. A másik ok, hogy Kaposvár Bohóca, Király L. Norbert viszont továbbjutott . S ezzel kiejtette (igazából a nézők (?)) az egyetlen énektechnikailag korrekt versenyzőt. Azt nem írom, hogy a legszebbet is, mert lehet valakinek pont a Norbi jön be. Sokan lehetnek, hiszen szavaztak.
De, hogy egy tehetséges énekes, mondom énekes, leírom még egyszer: énekes miatta kiesik, az szánalmas.

Az RTL pedig mindent beleadott: olyan szívhez szóló összeállítást vetítettek a produkció előtt, hogy a fél ország egyszerre nyúlt a zsebkendőért. De úgy látszik, a Veca és nagyija vonal nem hatotta meg a kevésbé érzékeny potenciális szavazótábort, a férfiakat. Vagy az RTL manipulált a szavazatokkal, ami nem is lenne olyan meglepő. Hiszen miért is dobnák ki az aranytojást tojó tyúkot. Norbira annyian szavaznak, hogy a befolyt összegből legalább 10 Kolontárt újra lehetne építeni…

De közelítsük meg a pozitív oldaláról a tényeket. Veca kiesett, viszont egy ország megismerte. Szerintem a stúdió bejáratánál már várta egy lemezkiadó embere, papírt lobogtatva a kezében. Norbit nem fogja várni a kutya sem, még ha megnyeri sem. Pár hónapig sztár lesz, haknizik egy sort, Kőkút meghívott sztárvendége lesz, és ennyi. Elfelejtik. Megunják. Aztán majd ha már nem lesz melója, visszamegy adminisztrálni és közben hallgatja a torrentről lopott Veca-lemezt, vagy a Vastag-albumot.

Tovább >>

Az interneten kószálva akadtam véletlenül az alábbi két cikkre.  Pontosan 1 év és 1 nap van a két cikk megjelenése között. Az elsőben Marcsika arról beszél, hogy gyermekkorában azt hitte, meghal. Egy évvel később meg már arról beszél, hogy egyszer tényleg majdnem meghalt, de aztán mégsem. Micsoda sztori. Egy élet, egy sors.

http://www.storyonline.hu/hirek/retteges_ismert_musorvezeto/7825/

Szóval arról van szó, hogy néhány hete megírtam egy bejegyzést arról, hogy valaki hülyére vette az iWiW közösség háromnegyedét. Nem volt nehéz, de azért a számítógéphez kevésbé konyítók is rájöhettek volna, hogy a “ki nézte meg az adatlapomat?” projekt kicsit sántít. Megírtam hát a bejegyzést, csak elfelejtettem publikálni. A minap, amikor ismét elővettem a témát, már régen nem volt aktuális, hiszen számos blog beszámolt róla, sőt, azóta már maga a “készítő” is elárulta: átverés volt.

Ennek annyira megörültem, hogy gyorsan meg is osztottam az iWiW hírfolyamában. Nem jelent meg. Megosztottam újból, akkor sem jelent meg. Megnéztem hát az adatlapomról közvetlenül elérhető saját hírfolyamomat: üres volt.

Beléptem anyu loginjával, s érdekes módon mind a két megosztás ott virított. Visszaléptem, de törölni egyiket sem tudtam, mivelhogy nem is látszik. Ekkor tűnt fel, hogy 2 napja érkezett az utolsó bejegyzés a hírfolyamba. Ami kizárt, mert nincs olyan ismerősöm, aki legalább napi 1 eseményt ne produkálna.

Írtam is az iWiW-nek, hogy miért csak nekem nem látszik a hírfolyam, de gondolom majd erre is szarnak magasról. Bocsánat: tesznek magasról. A múltkor már leb.sztak, hogy csúnyán beszélek.

Azóta valamelyest változott a helyzet. Most már semmi nem látszik.  Konkrétan NINCS hírfolyamom. Helyette viszont kapok időnként egy 404-es hibalapot. Neeeem, nem olyat, mint általában. Hanem egyedit, iWiW-eset.

Egy nagy fehér semmi a hírfolyam helyén

Feltűnt valakinek, hogy az iWiW-ről, pontosabban a működéséről és stabilitásáról egyetlen pozitívumot sem lehet elmondani? Én próbáltam, mindig akartam írni egyszer egy olyan bejegyzést, amiben azt mondom: ez igen, ennek így kell működnie, ez jó. De nem, nem lehet ilyet…

Ha beszélni nem is, de írni mindenképp. Azt hiszem, itt az ideje megfogalmazni egy bejegyzést. Ahogy elnéztem, Sanyó sem írta tele a tárhelyet.

Nos, mit is írhatnék. Vége az esküvői szezonnak, idén már nem megyek több lagziba. Bár a szezonnak vége, a tennivalóknak még koránt sem. Rengeteg az utómunka, még négy pár várja izgatottan a lemezeket. Türelem, türelem… Jó munkához idő kell – tartja a mondás. Nem elég a 3-4 nap, tessék nekem elhinni.
Nyáron már írtam egy félidős bejegyzést, most nem térnék ki külön az esküvőre. Talán annyit, hogy sok érdekes helyen jártam. Például a hőgyészi Apponyi-kastélyban, aztán Tevelen, a hencsei golfklubban, Kaposváron a szarkavári kastélyban (azt sem tudtam, hogy van ilyen). Különleges, említésre méltó eset nem történt, talán annyi, hogy az egyik lagzin a vőlegény 10 óra tájt kidőlt, és csak hajnalban ébredt fel.

Egyébként köszönöm szépen, jól vagyok, dolgozgatok. Pontosabban be-bedolgozgatok. Legtöbbször a városházának készítek videókat (immáron másfél éve), de mindig jön valami más is.
Még egyszer mondanám, attól, hogy kamera van a kezemben, nem feltétlenül dolgozom tévében. Általában ez az első kérdés. Nem, sem Kapos, sem Somogy tévében nem dolgozom. A kamera jelenléte ma már nemcsak tévét jelent, hanem akár egy videós hírportált is. Én általában ilyenekre készítek netes videókat.
Jó ez így, függetlenként. Nem fogja senki a kezem, és nem mondja meg mit nem csinálhatok. Sok új dologban kipróbálhatom magam. Érzem magamon, hogy az utóbbi 1-2 évben sokat fejlődtem, nemcsak szakmailag, hanem más tekintetben is. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy mászkálós fajta, inkább otthonülős. A nyilvánosságot sem nagyon csipázom, viszont ennek leküzdésén folyamatosan dolgozok.
Próbálnak a felvételen és vágáson kívül a szerkesztésbe is bevonni, több-kevesebb sikerrel. Nem az én műfajom, vagyis a legtöbb témakörben nem. De Ali úgy is mást mond.

Tovább >>

A netes rendelésnél sosem értettem, hogy miért kérik el a mobilszámomat. Persze, azt mondják, hogy a kézbesítés időpontjának egyeztetése végett, de ez nem igaz. Sosem hív a futár, hogy “szevasz, 20 perc múlva érkezem, készítsd a lóvét”, hanem hiphop, betoppan. De igaz ez az netesekre, kábelesekre és mindenkire, akik házhoz jönnek.

Telefonálni nagy ritkán szoktak, leginkább, mikor eltévednek. Tekintve, hogy gyakran nem tartózkodom otthon, ezért anyuhoz szoktam irányítani a futárokat. Donner egyetlen stabil pontja hajnali 4-től este 5-ig. A másik stabil pont a söröskorsó. Szóval a Jókai liget sokak számára még ismeretlen, de leginkább a GPS-ek nem tudják hova tenni a helyet.

Ez történhetett ma is, amikor reggel (nekem hajnal) negyed 7-kor felhívott a futár, hogy “elnézést a korai zavarásért, de mégis hol van az a Jókai liget?“. Kérdeztem: maga új? Mire a válasza az volt, “nem, én régi vagyok, de a Jókai liget nem tudom hol van”. Elmagyaráztam neki, hallhatóan fel is fogta, majd mikor közöltem, hogy a kis bolt lenne a célpont, ahova kéne szállítani, visszakérdezett: és az a kis bolt az Extreme Digital? Mondom nem, az az üzlet, ahonnan rendeltem. “Ja tényleg, csak a feladót néztem”. Hát akkor majd hozza valamikor napközben, mondom rendben.

A történet csattanója, hogy a futár az üzlettől – és egyben a Jókai ligettől – mindössze 290 méterre lakik…

Az alábbi szórólapot vettem ki a postaládámból:

Kis utánaszámolással látható, hogy mégsem kettőt fizetünk. Igaz, nem is hármat...

Az ember esze megáll. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a délelőttöket átaludni. Ma kivételesen korábban felkeltem, szerencsémre. Vagy inkább annak a fickónak a szerencséjére, aki becsöngetett reggel fél 9-kor. Engem keresett, személyesen.

Méghozzá egy budapesti cégtől, akik informatikai kellékeket forgalmaznak. Tudunk-e erről beszélni? – kérdezte. Válaszom egy határozott nem volt, majd megkérdeztem, hogy mégis hogy a fenébe került ide? Nem tudta pontosan, talán valamilyen címlistából.

Ez marha jó, bő egy hónapja letiltattuk a telefonszámunkat, hogy a különböző utazási irodák, cégek  ne zaklassanak minket, erre most, hogy nem tudnak telefonálni, hát megkeresnek minket.

No, mindegy. Végül mondtam az úrnak, hogy ha valamit venni akarok, megveszem interneten. Ez is egy megoldás – jegyezte meg nyersebben, majd ugyanilyen nyersen el is köszönt.

Ha már egy cégnek azzal kell foglalkoznia, hogy ilyen aljas módon tukmálja rá a termékeit a vásárlókra, az elég gáz – szerintem.